A kárpit Thészeusz és Ariadné közismert mitológiai történetét eleveníti meg, amelyről Ovidius is megemlékezik Átváltozások című művének VIII. könyvében. A monda szerint az athéniak megölték Androgeuszt, Minósz krétai király fiát, aki ezért hadjáratot indított Athén ellen. Miután Minósz legyőzte az athéniakat, azt követelte tőlük, hogy minden kilencedik évben hét ifjút és hét leányt áldozzanak a Minótaurosznak, a félig ember, félig bika alakú szörnynek, akit krétai palotájának labirintusában tartott fogva. Amikor az athéniaknak már harmadszorra kellett áldozatot küldeniük Krétára, Thészeusz, az athéni király fia önként jelentkezett, hogy megölje a szörnyet. Minósz lánya, Ariadné szerelmes lett Thészeuszba, ezért egy gombolyag fonalat adott neki, hogy a herceg kitaláljon a labirintusból, miután legyőzte a Minótauroszt.
A kárpit pompás palota kertjében ábrázolja a mitológiai történetet, amint a Thészeusz átveszi Ariadnétól a fonalgombolyagot. A dús virág- és gyümölcsfüzérekkel, valamint állatalakokkal díszített bordűr igen hasonló a Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című kárpit keretéhez (IM ltsz. 24376), így elképzelhető, hogy a két mű ugyanabban a brüsszeli műhelyben készült.
A jelenet háttere minden részletében megegyezik egy Londonban őrzött kárpittal, amelyen azonban az előtérben Héra és Ixión alakja látható. (Ld.: V Sternberg: Four Centuries of Tapestry. London, 1966, 41.)
A kárpit Ráth György gyűjteményéből származik, aki 1893-ban vásárolta Aaron S. Drey müncheni műkereskedőtől.

Brüsszel

Szélesség: 105.0
Magasság: 342.0
Anyag: gyapjú; selyem
Technika: szövött