Göcseji Múzeum gyűjteményei (5992 kép)

Néprajzi fotótár

Böngészés

Az 1950-ben létrejött Göcseji Múzeum első igazgatója a néprajzkutató Szentmihályi Imre volt, aki vérbeli muzeológusként kerékpárral, motorral járta Zala megye településeit. Nemcsak régi korok rekvizitumait gyűjtötte, hanem végig fényképezte egy elmúlásnak indult archaikus világ helyben található emlékeit: a göcseji és az azon inneni és túli vidék falvait, parasztportáit, a hegyi hajlékokat, a régi kis- és köznemesi kúriákat, a szeges településszerkezet épületcsoportjait, útmenti kereszteket, a jellegzetes zalai tájat, a speciális foglakozást űző embereket. Mivel kezdettől a Göcseji Falumúzeum felépítésére készült, ez a fotókon is tükröződik, a legtöbb felvétel Göcsej népi építészetét ábrázolja. Emellett Szentmihályi Imre a múzeum egyszemélyes munkatársaként megörökítette Zala műemlékeit, az akkor folyó régészeti ásatások leleteit, kutatóárkait, sőt a korabeli múzeum népművelői tevékenységét, mai szóval múzeumpedagógiai programjait is. A filmek negatívjaiból és a pontos meghatározást tartalmazó fényképes leíró kartonokból létrehozta a Göcseji Múzeum Fotótárát. Pályafutása során mintegy 5600 db fekete-fehér fotót készített. Ez az anyag mára a múzeum s egyben Zala megye egyik legértékesebb gyűjteménye lett, hiszen egy azóta megsemmisült világot, múltunk egy szeletét őrizte meg mindannyiunk számára. Digitalizálását és adatbázisba rendezését, így közkinccsé válását Zala megye Önkormányzata tette lehetővé.

Zala Megyei Önkormányzat részére - a Földművelelésügyi Minisztérium Hungarikum Bizottság feladatainak támogatása célelőirányzatból – a megyei értéktár népszerűsítésére megítélt HF/250-1/2014. számú támogatás alapján.

Műtárgyak

Böngészés

A Zala megyei (Alsórajk) születésű Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) hagyatéka 1976-ban került a Göcseji Múzeumba, és azóta legszebb darabjait állandó kiállítás keretei között tekintheti meg a közönség. A művész a 20. század egyik legismertebb magyar szobrásza, kiváló portretista, számos köztéri emlékmű készítője. Az 1930-as években a londoni felső tízezer, az ötvenes-hatvanas években a moszkvai elit körében volt különösen népszerű, alkotásai számos ország gyűjteményeiben és közterein megtalálhatók. Néhány kivételtől eltekintve a klasszikus akadémizmus enyhén idealizáló, tetszetős stílusában dolgozott, amivel minden megbízó igényeit magas színvonalon elégítette ki. A múzeumban őrzött kisplasztikái gyűjteményünk legértékesebb együttesét képezik, amelynek krémje a világ bármely kiállítótermében megállná a helyét.

A Kossuth-díjas Németh János (1934) a mai magyar kerámiaművészet ikonikus alakja. Jellegzetesen egyéni alkotómódszert dolgozott ki, mely forgástestekből: hengerekből, kúpokból, korongokból és ezek metszeteiból állítja össze relief-motívumait. Művészete a göcseji népművészetből indul ki, ennek jellegzetes világképe szakrális és mitológikus jelenetekkel keveredik alkotásain. Ábrázolásainak világa mind a „nagy” művészet, mind pedig a népművészet irányából értelmezhető. Egyaránt készít domborműves díszű edényeket, figurákat, kisebb-nagyobb reliefeket, muráliákat, melyek számos gyűjtemény féltve őrzött darabjai, de köztéren is sok helyen feltűnnek. Műveiből 2009-ben állandó kiállítás nyílt a Göcseji Múzeumban, ahol egy különösen gazdag és karakteres életpálya állomásai követhetők nyomon.

A két művész most digitalizált, virtuális módon térben is megszemlélhető alkotásai múzeumunk két állandó kiállításához nyújt ízelítőt, egyben bepillantást enged Zala megye két emblematikus alkotójának életművébe.

Néprajzi gyűjtemény

A néprajzi gyűjtemény volt hosszú ideig az ország egyik legfiatalabb megyei múzeumának legnagyobb és legfontosabb gyűjteménye. Részben azért, mert ide tartoztak a háború előtt múzeumalapítási szándékkal összegyűjtött tárgyak. Részben pedig amiatt, hogy a múzeum első néprajzos muzeológus képzettségű igazgatója legfontosabb feladatának a Göcseji Falumúzeum létrehozatalát tartotta. A gyűjtemény megalapozása abban az első húsz évben folyt, amikor még megszerezhetők voltak a klasszikus értelemben vett paraszti tárgykultúra első világháború előtt készült használati és művészi tárgyai.

A bemutatott tárgyak túlnyomóan ezek közül kerülnek ki. Művészi szépségük, letisztult formájuk, jó használhatóságuk mellett sokukon felirat és évszám is szerepel, amelyek segítségével mind a tárgytípusok, mind készítőik helye meghatározható a magyar népi kultúrában. A darabok a használat mellett reprezentációs céllal is készültek, díszítésük a népi mintakincs olyan forrása, amelyből máig merítenek kézműves alkotóink. Minden egyes tárgy a parasztember, pásztor vagy kézműiparos magas szintű mesterségbeli tudásáról árulkodik, legyen az üveghutában fúvott és díszített csutora, pásztorok készítette, spanyolozott borotvatartó avagy kedvelt népszokásunk egyik szereplője, a templom alakú, faragott betlehem.

A gyűjtemény összes képének megtekintése