Küldje el egy ismerősének  Beágyazás  Letöltés

Leltári szám7398
CímMiseruha hátoldala - Jézus életének jeleneteivel
Típus Kárpit
Leírás

A szétszedett állapotban fennmaradt miseruha Velencében készült alapszövete ezüstfonallal mintázott sötétzöld bársony, amelyet ötkaréjos, illetve hosszúkás palmettákba foglalt gránátalmák díszítenek. A miseruha hátlapjának közéső, hímzett sávján négy képmező helyezkedik el egymás fölött. Az alsó három jelenet összetartozik, s egyben kronológiai sort is alkot, míg a legfelső jelenet önálló szövetdarabon kapott helyet, és az események kronológiai sorrendjét is megbontja. Az ábrázolt jelenetek felülről lefelé az alábbiak: Jézus Simon farizeus házában; a 12 éves Jézus a templomban; Jézus megkeresztelése; Lázár feltámasztása.
Az első jelenet helyszíne egy perspektivikusan ábrázolt szobabelső: Jézus az asztal mellett ül, míg a vörös köpenyben a lába elé boruló Mária Magdolna megkeni lábát. A következő képen a középen trónon ülő gyermek Jézus tanítja a bölcseket a templomban; így bukkannak rá baloldalt álló szülei. A klasszikus szimmetriájú Keresztelés-kompozíció közepén áll Krisztus, az aranyszálakkal hímzett, fodrozódó vízben. Jobbszélen az őt megkeresztelő Keresztelő Szent János látható, baloldalt angyalok tartják Krisztus ruháit, felül pedig megjelenik a Szentlélek galambja. Lázár feltámasztásának jelenetén a baloldalt álló Krisztus lába elé Lázár két húga borul.
A miseruha az itáliai hímzett textíliák olyan csoportjába tartozik, amelyek kompozícióira a korabeli monumentális művészet emlékei hatottak. A hímzett képmezők a firenzei késő trecento, illetve a korai quattrocento hatását ttükrözi. A korábbi kutatások a fiatal Masolinónak (1383 k.-1447 k.) tulajdonították a miseruha hímzett képmezőinek tervezését. Bár a hímzett képmezők viszonylag általánosnak mondható kompozíciós sémáit valójában nem lehet ilyen közvetlenül egyetlen művészhez kötni, abban viszont nincs okunk kételkedni, hogy a hímzések a 15. század első felében, Firenzében készültek, és a 15. század végén illeszthették azokat össze a velencei bársony alapszövettel.
A miseruha 1873-ban valószínűleg Friedrich Fischbachtól (1839-1908) került az Iparművészeti Múzeumba. Az intézmény rendszeresen vásárolt a régi textíliákra szakosodott német műgyűjtőtől, aki egyben textiltervezőként is működött. Pulszky Károly, a gyűjtemény múzeumi őre vele együttműködve adta ki az első magyarországi ornamentika-mintakönyvet 1879-ben A magyar háziipari diszítményei címmel.
A miseruha tivábbi részei: a hátlappal azonos szövetből készült előlap: 7783.a-b; az előlap középső, hímzett sávjának két, különböző architektúrájú gótikus baldachin alatt álló, s egyaránt Alexandriai Szent Katalinként azonosítható figurája (karddal, kerékkel): 14964-14965 . ltsz. A miseruha előlapjának eredeti állapotát dokumentáló archív fényképfelvételt ld. IM Adattár NLT 611.

Dátum15. SZÁZAD 4. NEGYEDE (szövet), 15. SZÁZAD 1. FELE
Hely

Velence; Firenze

Anyagfémfonal; nyírott, réteges bársony; selyemfonal
Technikaezüstfonallal lanszírozott; lapos öltéssel hímzett
Széleség75.0
Magasság116.0

 Nyomtatható verzió

Megjegyzések

Új megjegyzés

Felismeri a helyet? Segítsen megtalálni a térképen!
Geokódolási verseny állása


Felhasználói kulcsszavak:

Tartalomgazda

Ajánlott képek