Iparművészeti Múzeum - kárpitok

Böngészés

Az Iparművészeti Múzeum régi kárpitgyűjteménye a kisebb töredékeket nem számolva mintegy 50 darabból, többségében francia és flamand alkotásokból áll. Megalapozása Radisics Jenő múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki 1908-ban vásárolta meg a gyűjtemény számára azt a két címeres kárpitot (ltsz. 14764, 14765), melyeket Ausztriai Margit megrendelésére 1528-ban Enghienben, Henri van der Lacke műhelyében szőttek. A címeres kárpitokhoz hasonlóan korai alkotás a Jézus születését ábrázoló, pre-reneszánsz ún. győri kárpit (ltsz. 18328), amelyet 1904-ben Ferenc József császár – eredetileg a budai királyi palota számára – vásárolt meg a győri székesegyház tulajdonából, majd a Múzeum Barátok Egyesületének fővédnökeként a múzeumnak engedett át örökletétbe. A múzeumban található kevés összetartozó kárpitegyüttes egyike a Medici-kárpitok vagy a Puttók játékai néven emlegetett, négy darabból álló sorozat (ltsz. 20000–20003), amely az eredetileg X. Leó pápa megrendelésére, Raffaello tervei alapján 1520 körül készült – utóbb elpusztult – kárpitsorozat 17. századi újraszövése. A gyűjtemény mitológiai és bibliai témájú darabok mellett verdűrökből és címeres kárpitokból áll.

A korai darabokat egészíti ki a közel 50 darab szecessziós és a két világháború között készült kárpit. Radisics Jenő a kárpitművészet megújításának alkotásait összegyűjtve nem csak magyar művészektől – elsősorban a gödöllői művésztelep alkotóitól –, hanem Frida Hansentől és Otto Eckmanntól is vásárolt műtárgyakat. A magyar kárpitművészet megújítója, Ferenczy Noémi legkorábbi munkái, a Teremtés (ltsz. 13744) és a Menekülés Egyiptomba (ltsz. 15644), nem sokkal elkészültük után kerültek az Iparművészeti Múzeumba.