Küldje el egy ismerősének  Beágyazás  Letöltés

Leltári szám18328
CímFalikárpit - Jézus születése
Készítő Aelst, van, Pieter / műhelye; Roome, van, Jan / tervező
Típus Kárpit
Leírás

Az Iparművészeti Múzeum legszebb pre-reneszánsz falikárpitján virágokkal és gyümölcsökkel díszített bordűr fogja közre a középképet, amelyet gazdagon díszített pillérek osztanak szárnyasoltárokra emlékeztető módon három részre. A kárpit középpontjában Jézus születésének a késő középkori misztika hatására elterjedt típusú ábrázolása látható, ahol a földön fekvő újszülött Megváltót édesanyja, Szűz Mária, valamint az angyalok imádják. A háttérben zenélő angyalok és pásztorok láthatók, Mária háta mögött Szent József húzódik meg, míg a központi jelenet fölött három angyal lebeg. Kétoldalt, a pilléreken kívül egy-egy szibilla áll, akik kezükben jövendölésük szövegével ellátott írásszalagot tartanak. A kárpit két felső sarkában egy-egy külön jelenet: balra a Királyok imádása, jobbra pedig az Angyali üdvözlet.
A kárpit pontos párhuzama megtalálható a trentói Museo Diocesano gyűjteményében, mégpedig egy hétrészes, nagyrészt Krisztus Passióját ábrázoló sorozat első darabjaként (ld itt). A trentói sorozatot 1531-ben vásárolta Bernard Cles, Trento érseke Joris van Lickau antwerpeni kereskedőtől. A kárpitok azonban korábban készültek: a Keresztvitelt ábrázoló darabon egy 1507-es évszámot láthatunk. A trentói sorozat utolsó, Krisztus feltámadását ábrázoló darabján az egyik katona ruhájának szegélyén a kárpit szövését kivitelező műhely vállalkozó-vezetője, a brüsszeli Pieter van Aelst neve is olvasható.
A kárpit kompozícióinak eredetét a 15. századi németalföldi festészetében találjuk meg: az Angyali üdvözlet Rogier van der Weyden népszerű kompozícióját követi (München, Alte Pinakothek), a középkép megformálására pedig többek között Robert Campin hatott. A "legmodernebb" a Királyok imádása jelenet: ennek előképe Albrecht Dürer Mária életét illusztráló metszetsorozatának megfelelő darabja (1500-1502 körül). Az egykori sorozat többi darabjához hasonlóan kárpitunk szerkezete és térformálása, valamint a gótikus jellegzetességeket őrző figurák jól illeszkednek a források segítségével megnevezhető, azonosítható brüsszeli festő, Jan van Roome életművébe. Jan van Roome Ausztriai Margit udvari festőjeként működött 1498-1521 között, s egy kifizetésből tudjuk, hogy 1513-ban az ő vázlata nyomán, valamint egy bizonyos Philips de Schilder kartonjai alapján készült a legendás 11. századi brüsszeli bíró, Herkenbald csodás áldozását ábrázoló kárpit (Brüsszel, Musées Royaux d'Art et d'Histoire), amely stilárisan közel áll a budapesti darabbal.
A kárpit a győri székesegyházban került a figyelem középpontjába, 1889-ben. Minden bizonnyal azonosítható azon öt vagy hat kárpit egyikével, amelyek egy forrás tanúsága szerint 1619-ben Náprágyi Demeter (1559-1619) püspök hagyatékából kerültek a székesegyházba. A kárpitot 1904-ben I. Ferenc József vásárolta meg, s előbb a budai királyi palotában helyezte el, majd 1914-ben a Múzeumbarátok Egyesületének ajándékozta, hogy örökletét formájában az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítsa.

Dátum1520 KÖRÜL
Hely

Brüsszel

Anyagfémszál; gyapjú; selyem
Technikagobelin technikával szövött
Széleség275.0
Magasság260.0

 Metaadatok nyomtatása

Megjegyzések

Új megjegyzés

Teljes térkép

Helytelen elhelyezés? Segítsen megtalálni a térképen!
Geokódolási verseny állása


Felhasználói kulcsszavak:

Tartalomgazda

Ajánlott képek